Nem lett sikersztori az elektromos traktor

Egy különleges ötlet és egy még bizarrabb kivitelezés eredményeképp az 50-es évek Szovjetuniójában megszületett az elektromos, hosszabbítóról működő traktor, a KhTZ-12. Sok-sok tervezés előzte meg és nagy eredményeket vártak tőle, de a történet nem lett sikersztori.

Nem a KhTZ-12 volt az első fecske, az elektromos hajtású, vezetékről működtethető traktorok története már a 30-as években elkezdődött. Ekkor kezdték el ugyanis az első elektromos traktorokat fejleszteni. A kor szellemére jellemzően nem sok információ maradt fenn ezekről a traktorokról, csak annyi, hogy – legalábbis a kormány szerint – nagyon nagy sikert arattak és nagyon jól működtek. De hát ilyenek voltak az ötvenes évek…

Tápkábel-gondok

Hogy ez valójában hogy is történt, arról már nem nagyon vannak feljegyzések. Annyi biztos, hogy már a 30-as, 40-es években is, amikor megjelentek az első elektromos traktorok, a legnagyobb gondot a tápkábel jelentette. Gyorsan kopott, sérülékeny volt és még a terményt is károsította. Ráadásul nagyon drága volt a cseréje.

Az elektromos, tápkábellel rendelkező traktorok ötlete pedig nem volt annyira földtől elrugaszkodott. Hisz az áram szép lassan már a legkisebb mezőgazdasági falvakban is rendelkezésre állt, így logikusnak tűnt az egész. Az elektromos energia erős, kiszámítható, a hálózatból származó energia pedig elérhetővé vált. Az első ilyen traktorokon egy hatalmas transzformátor volt, ami előállította az elektromotor meghajtásához szükséges feszültséget.

Az első ilyen traktoroknál a probléma a kábel volt, de nem is azért, mert a 6 kV-os kábel veszélyeit, kockázatát felismerték volna, inkább azért, mert nehezen tudták visszahúzni, így befolyásolta a termelékenységet. Ekkor váltottak külső transzformátorra és kisfeszültségre. A sok-sok próbálkozás eredményeképp aztán megszületett a KhTZ-12-es elektromos hálózatról működtethető traktor, melyből mindössze 32-t gyártottak. Hogy miért?

Mert a projekt eleve kudarcra volt ítélve. A szovjetek így már az 50-es évek végén úgy tettek, mintha az egész meg sem történt volna, a hatalmas sikert kikiáltók elnémultak, az információk eltűntek. Vagy legalábbis alig maradt fenn belőlük valami.

Színre lép a KhTZ-12

A szovjet mérnökök 1952-ben fejlesztették ki a kHTZ-12 traktort, ami nagy teljesítményű motorral rendelkezett. Ez pedig lehetővé tette a nagyon nehéz, kemény talaj megművelését is a sebesség csökkentése nélkül. Az ekét és a vetési mélységet egy speciális hidraulikus rendszer szabályozta. A tápkábelről működtethető elektromos traktor nem lett sikersztori, a dolog több oldalról is megbukott. Az ötvenes években nagy elánnal zajlott a Szovjetunióban az iparosítás és a villamosítás.

Amikor pedig már a mezőgazdaságból élő falvakat, a sztyeppéket is bekötötték az áramhálózatba, megszületett a KhTZ-12-es traktor. A háttérben szerepet játszott az is, hogy a második világháború után hiány volt kőolajszármazékokból, így logikusnak tűnt, hogy a villanyáramot kellene felhasználni a mezőgazdaság gépesítésekor.

Az alap a petróleummal hajtott, sorozatgyártott SzKhTZ-NATI volt, ezt tervezték újra. Egy lánctalpas traktort terveztek. A magasra épített fülke, a bumfordi orr és a gém igencsak különlegessé tette a traktort már látványában is. Az orrában kapott helyet a 42 kW teljesítményű villanymotor, és itt volt a csévélődob is, 750 méternyi kábellel. Az eredeti sorozatgyártott traktorból az alvázat, a sebességváltót és a fülkét hagyták meg.

A traktorhoz pedig egy mobil transzformátorállomás is tartozott, ezzel lehetett csatlakoztatni a hálózathoz. Első körben négy darabot gyártottak, ezek a Harkovi Traktorgyár közelében kezdték meg a munkát. 1952 tavaszán száraz idő volt, a traktorok pedig gyorsan dolgoztak, 45 kilowatt áramot fogyasztva egy hektáron. Így további traktorokat kezdek el gyártani, de a számításba hiba csúszott.

Elméletben jeles, gyakorlatban bukás

Elméletben ugyan jól működött a rendszer, de a gyakorlat teljesen mást mutatott. A tápkábel kopott, sérülékeny volt és nagyon drága. Így gyakran kellett cserélni, a 750 méteres hossz pedig elsőre soknak tűnt, de a gyakorlatban kevésnek bizonyult. Az is fejtörést okozott, hogy hogy szállítsák a traktorokat a földekre, ehhez bizony speciális járműszerelvények és személyzet kellett. Mint ahogy a hálózatra csatoláshoz is két villanyszerelő kellett, akik viszont nem kapcsolták le a hálózatot a csatlakozáskor, ami hatalmas veszélyeket rejtett magában. De nem csak a villanyszerelők voltak veszélyben, hanem a mezőgazdasági dolgozók is, különösen az esős, párás időben. De a biztonsági szempontok nem nagyon játszottak szerepet az ötvenes évek Szovjetuniójában.

A sikersztori tehát elmaradt, ennek ellenére ezeket a traktorokat egész az ötvenes évek végéig használták. Annak ellenére, hogy nagyon sok ember kellett a működtetéséhez, és mivel a kábelt gyakran kellett cserélni, így az egész mutatvány nagyon drága volt. Mindezek ellenére 32 hosszabbítós traktort gyártottak, de az utókor számára egy sem maradt fenn.